A gyógyszeripari kutatás eredményeként egy-egy kielégítetlen orvosi igényre többféle hatásmechanizmus és ezen csoportokon belül több hatóanyag születik válaszként. A gyógyszerkutatás marketing szempontból a hatásmechanizmusok szintjén valóban eltérő megoldásokat kínál az igények kielégítésére, míg a hatásmechanizmusokon belül optimálni igyekszik a terméktulajdonságokat. Amíg egy szabadalom él, addig egy hatóanyag jellemzően egy márkanév alatt kerül a forgalomba. A verseny a terápiás csoporton belül a szabadalmaztatott hatóanyagok szintjén zajlik, az oltalmak ideje alatt innovatív márka és a hatóanyag piaci teljesítménye azonosnak tekinthető (szükségleti csoporton belüli verseny). A szabadalmak lejáratával, a generikus termékek belépésével az addigi hatóanyagok szintjén zajló verseny a késztermékek szintjére kerül át. Míg tehát az originális brand számára a hanyatlás egy létező folyamat, addig erről a hatóanyag esetében nem feltétlen beszélhetünk, hiszen a generikus versenytársak is ugyanazon hatóanyagot fogják piacra vinni saját termékeikkel, generikus márkákkal. A verseny az oltalmak lejáratával tehát kiegészül a termékcsoporton belüli versennyel. Amennyiben egy terápiás csoporton belül több hatóanyag is a piacra került, úgy a szabadalmak lejáratának eltérő időpontja miatt a verseny dinamikája időben és országok szerint is jelentősen eltérhet.
Doktori kutatásom témájaként vizsgálom, hogy a marketing szempontból egymás helyettesítőjeként értelmezhető gyógyszerhatóanyagok közül a páciensek makro szinten, vajon a klinikai szempontból előnyösebb terápiához jutnak-e hozzá a komplex gyógyszerfelírási folyamat végén. A klinikai megfelelőség sorrendjének kialakításánál a bizonyítékon alapuló gyógyszerelés alapelveit követem, azaz a gyógyszerhatóanyagokat megfelelő evidenciák alapján rangsorolhatónak tartom (Botz-Szűcs, 2008).
Feltevésem szerint hosszútávon és megfelelő versenyhelyzetben a klinikai rangsorban hatékonyabb és biztonságosabb hatóanyagok pozitív tulajdonságainak, azok eladásában is tükröződnie kell. A klinikailag előnyösebb terápiák csökkentik az orvosok bizonytalanságát, ezáltal az orvosok meggyőzése egyszerűbb a különböző marketingtevékenységek révén (Venkataraman-Stremersch, 2007). Szintén ezt az összefüggést erősítheti, hogy az orvosok az orvoslátogatások által és szakmai eseményeken történő részvétellel nagy mennyiségű információt szereznek a gyógyszerek klinikai megfelelőségéről (Gönül et al., 2001), mely tevékenységek fontos informatív (kognitív bizonytalanság csökkentése) és meggyőző (pozitív hatás a gyógyszerfelírásra) hatással bírnak (Narayanan et al., 2005). Természetesen a gyártók marketingtevékenysége torzító tényezőként is megjelenhet, sok egyéb tényező mellet, mint az árszínvonal, a gyógyszerpolitika eszközei, illetve ezek egymásra gyakorolt hatása is.
A doktori kutatás legnagyobb eredményének azt az elméleti keretrendszer megalkotását tartom, mely a klinikai evidencia és a piaci teljesítmény közötti kapcsolatot igyekszik részletesen leírni. A kutatás során elemzem, hogy a gyógyszeripari terápiák diffúziója hogyan következik be, és a verseny eredményeként kialakuló piaci trendeket hogyan javaslom vizsgálni (szekunder adatok keresztmetszeti és longitudinális vizsgálata, hatóanyag és brand szinten, országokon átívelő mintán).
A gyógyszerfelírást leginkább meghatározó tényezőket a kvalitatív kutatás során rendszerezem és a tényezők hatásának mértékét primer marketingkutatással tárom fel. A kérdőíves kutatás újdonsága, hogy egymás mellett vizsgálja az orvosi és az orvoslátogatói percepciót, így alapot szolgáltat az orvosi és az ipari perspektívák összehasonlítására. Az eredményeket oly módon értelmezem, hogy a gyógyszeripari szabályozás és gyógyszerpolitikai eszközei, illetve a marketingtevékenységek hatásai is megjelenjenek az értékelésben. Mivel a hatóanyag-terápiák piaci teljesítményét az orvosi gyógyszerfelírási döntések eredőjeként értelmezem, ezért a szekunder piaci adatok és a primer marketingkutatás során kapott eredményeket is hasonlítom, illetve a felírást befolyásoló tényezőket ok-okozati összefüggésben értelmezem a piaci teljesítményre gyakorolt hatásukkal. Hatóanyag-szintű, általános érvényű következtetéseket azt gondolom, hogy csakis ebben a komplexitásban, a tudományterületek összekapcsolásával érdemes vizsgálni a gyógyszeriparban. Az elméleti és módszertani javaslaton túl a hipertónia betegség kezelésére szolgáló terápiákon belül, két különböző hatásmechanizmusú hatóanyag csoporttal végig is vezetem az elemzést. Az így megalkotott keretrendszert alkalmasnak gondolom bármely hasonló terápiás gyógyszercsoport elemzésére. Úgy gondolom, hogy ennek a megközelítésnek az újszerűsége mind gyakorlati, mind elméleti oldalról a fent felsorolt tényezők szintézisében áll.