A doktori értekezésben feltártam egy Magyarországon működő kortárs vallási megújulási mozgalom, a Magyar Schönstatt Mozgalom identitáskonstitutív mechanizmusait. Ehhez a társadalomtudományok bevett – kvantitatív és kvalitatív – módszertani gyakorlataira alapozva készítettem egy kérdőíves adatgyűjtést, majd egyéni narratív interjúkat vettem fel. A deduktív ívű kutatómunka során gyűjtött adatokat, információkat és elbeszéléseket megtisztítottam, kódoltam, osztályoztam, – az interjúk esetében – rögzítettem, elemeztem, majd a doktori értekezésben bemutatott elméleti- és fogalmi keret felhasználásával értelmeztem. Végeredményben sikerült az eredeti célkitűzésnek megfelelően egy hiánypótló elemzést megalkotni és egy olyan átfogó antropológiai analizáló munkát elkészíteni, amely (1) feltárja a Magyar Schönstatt Mozgalom pozícióját a magyarországi római katolikus vallási megújulási mozgalmak között, valamint (2) a közösség hétköznapi működését nem egy „külső”, „felülnézeti”, általánosabb nézőpontból mutatja meg, hanem a „belső” perspektívát feltárva és figyelembe véve egy „mélyfúrás” jellegű doktori értekezést elkészíteni. Disszertációmban bemutattam, hogy egy római katolikus vallási megújulási mozgalom – amely a rendszerváltás előtt honosult meg hazánkban és a rendszerváltás után kezdett el szélesebb körben elterjedni – milyen külső és belső hatások mentén vált a jelenlegi formájában működő kiterjedt, tagolt, karakteres attribútumok mentén felépülő hierarchikus értékközösségé. Azonosítottam a közösség identitás konstitutív aspektusainak legfontosabb elemeit, továbbá elemeztem a Mozgalom szimbólum- és normarendszerét és analizáltam ennek az egyén identitására gyakorolt hatását. Korábbi célkitűzésemnek megfelelően sikerült feltárni és azonosítani a kortárs vallási megújulási mozgalom szervezeti- és működési logikáját, valamint a tudományos közösség elé tárni annak komplex érték- és tudáskészletét.