Értekezésem célja annak feltárása volt, hogy Kárpátalja fejlődését ki milyen eszközökkel, milyen célkitűzések mentén próbálta elősegíteni a vizsgált időszakban, és szándékukban állt-e az egyes programoknak kimozdítani a régiót periférikus helyzetéből. Továbbá annak vizsgálata, hogy miként alakult Kárpátalja – Ukrajnán belüli és a szomszédos uniós régiókhoz viszonyított – fejlődési pályája, valamint centrum-periféria viszonyrendszere a 21. században.
A kutatás legfontosabb eredményei:
• A tervdokumentumelemzések alapján Kijev kevesebb figyelmet szánt a régió társadalmi és gazdasági fejlesztésére, amit Kárpátalján igyekeztek kompenzálni. Tehát helyben, a periférián jobban előtérbe helyezték a régió fejlődésének előmozdítását, mint a fővárosban, a centrumban. A központi kormányzat ugyanakkor (főleg 2015 előtt) fontos szerepet szánt a régiónak nyugati integrációs törekvéseiben, azaz a megye földrajzi periférikus pozícióját kívánta használni (a periférikus térség függőségi viszonyait igyekezett diverzifikálni nyugati irányban).
• Az Egán Ede Program tervezési szinten és a pályázati kiírások feltételeiben (magyar nyelvtudás szükségessége) is deklarálta, hogy a kárpátaljai magyar vállalkozói közösséget kívántja segíteni, s közvetlenül nem állt szándékában a teljes régió fejlődését előmozdítani.
• A nemzetközi kapcsolatépítést előtérbe helyező Interreg Programok célkitűzései jobban illeszkedtek az ukrajnai fejlesztési stratégiák céljaihoz, mint a magyar tervdokumentumokéhoz.
• Az egyes programok (kárpátaljai megyei fejlesztési program, Egán Ede Program, Interreg Programok) többnyire kiegészítették egymást a vizsgált időszakban. Az ukrajnai források az infrastruktúra – és kiemelten a közutak – fejlesztésére helyezték a fő hangsúlyt. Az Interreg Programok esetében is az infrastrukturális projektek, és kiemelten a határátkelőhelyekhez, a nemzetközi mobilitáshoz kapcsolódó infrastruktúrafejlesztések vitték el a források zömét. Az Egán Ede Program ugyanakkor egyértelműen gazdaságfejlesztési – mezőgazdaság, vállalkozásfejlesztés és turizmus – célokat szolgált.
• Az Egán Ede Program növelte a hivatalos formában működő kárpátaljai magyar vállalkozások számát a megyében. Ezzel együtt a korábban szürkegazdaságban működő szereplőket törvényes keretek közé emelte („kifehérítette”). Ezt a helyi vállalkozók körében folytatott kutatás is alátámasztotta. Ez jelentős adóbevételeket generált – legalábbis ideiglenesen – az állam számára. A határon átnyúló együttműködések erősítése, az exportra törekvés és a beszerzési iránymutatások is a sikeres pályázat feltételei között (egyfajta korlátként) jelentek meg.
• A kisösszegű támogatásokra építő Egán Ede Program ugyan lelassította 2015 után a kárpátaljai magyarság elvándorlását, a háború okozta helyzetre már nem tudta kellően felkészíteni a kárpátaljai magyar gazdasági szereplőket. A helyi közéleti szereplők szerint ez tekinthető a Program egyik gyenge pontjának. A nagyobb, munkahelyteremtő beruházások elmaradása miatt a kárpátaljai magyar vállalkozók nem válhattak igazán jelentős szereplőivé a megye gazdaságának, valamint a szülőföldön való foglalkoztatottság kérdéskörét sem sikerült hosszú távon megoldania. A magyarlakta térség Kárpátalján belüli periférikus pozíciója nem oldódott, a Magyarországhoz kötődő periférikus kapcsolatrendszere érthetően tovább erősödött.
• A kárpátaljai magyar vállalkozók szerint az Egán Ede Program biztosította a vizsgált időszakban a fejlődésükhöz szükséges források többségét. Uniós vagy ukrajnai támogatás, esetleg hitel igénybe vételéről csak néhányan számoltak be. Az Egán Ede Program tehát egy nagyon forráshiányos közegbe érkezett. A Program sikerességére utal, hogy az eredményesen pályázó válaszadók majdnem 90%-a számolt be pénzügyi forgalmának növekedéséről.
• Kárpátalja számára a magyarországi exportpiac jelentősége tovább nőtt. Az EU és a Kárpátalja közötti függőségi kapcsolat az FDI terén is mindinkább kirajzolódott, hiszen a régió gazdaságában egyértelműen az EU-tagállamok bírnak a legtöbb (96%-os arány) állománnyal.
• Az Interreg Program esetében volt ugyan szándék Kárpátalja fejlődésének előmozdítására, azonban a hatás minden bizonnyal nem lehetett jelentős. Kárpátaljai méretei (projektszám, régióra forrás) okán a HUSKROUA Program lehetett a legalkalmasabb uniós eszköz Kárpátalja fejlődésének előmozdítására, de az is minimális figyelmet szánt gazdaságfejlesztésre.
• Az elemzett mutatók (bruttó regionális termék/fő, munkanélküliségi és foglalkoztatottsági ráta, nominális átlagbér) nemzetközi és belföldi összevetése alapján Kárpátalja gazdasági lemaradása nem csökkent, fejlettségi periférikus helyzete nem változott a vizsgált időszakban.
• A munkaerőpiaci adatok és tereptapasztalatok alapján Kárpátaljára is jellemző az „agyelszívás”. 2013 után ennek oka főként Nyugat vonzereje (a kelet-ukrajnai konfliktus csak felerősítette). Jelentős munkavállalási célú elvándorlás valósult meg Kárpátaljáról az EU-ba, és azon belül Magyarországra. Ez érintette a lakosság felsőfokú végzettségű rétegét, valamint az alacsonyabb képzettségű munkaerőt is. Ez újabb bizonyítéka az EU/Magyarország és Kárpátalja közti hierarchikus függőségi viszony jelenlétére, sőt erősödésére a vizsgált időszakban.
• A Kárpátalja megyei fejlesztési program a – valóban releváns igény kielégítő – jelentős közútfejlesztéssel ugyan mérsékelhette volna a régió országon belüli periférikus helyzetét, azonban társuló, jelentős gazdaságfejlesztési programok és beruházások nélkül önmagában nem lehetett képes számottevő elmozdulást, fejlődést kiváltani. Ráadásul nem csak Kárpátalját érintette, hanem az ország más területeit is, így versenyelőnyre sem tehetett szert országon belül.
• Kijev az elmúlt években több nemzeti kisebbségi jogkorlátozást vezetett be, melyek eltörlésére, enyhítésére – a periférikus helyzetet alátámasztandó – a kárpátaljai magyar érdekképviselet nem tudott eddig hatást gyakorolni. Ez a magyar közösség Budapesttől való függését is alátámasztja, mely az ukrán kormányra gyakorolt nyomást nemzetközi téren. 2019 óta a Legfelső Tanácsból is hiányzik a magyar képviselet.
• A kárpátaljai magyar közösség nemcsak a Budapesttel való kétoldalú kapcsolatok és fejlesztési programok motorja lehet, hanem az uniós együttműködéseké is. A HUSKROUA Programra a Magyarország-Kárpátalja kapcsolat volt a leginkább jellemző.
• A fentiek alapján – a földrajzi és fejlettségi meghatározás mellett – a periférikus lét funkcionális értelmezése is egyre inkább megállja a helyét Kárpátalja esetében. A régió periférikus helyzete összességében nem változott, legfeljebb annak függőségi – hierarchikus és aszimmetrikus – kapcsolatai erősödtek a vizsgált időszakban.