Az értekezés a trianoni békekötés, mint „választott trauma” médiareprezentációjának vizsgálatát mutatja be a korabeli és a rendszerváltás utáni politikai napilapokban, a tudományos narratív pszichológiai tartalomelemzés módszerével, amely módszertan kiegészül a média napirendelemzésével és szógyakoriság vizsgálattal.
A dolgozat probléma felvetése a következő: A trianoni békekötést és következményeit a nemzet egyik legnagyobb tragédiájának tartják, csakúgy a téma tudományos kutatói, mint a mindennapi emberek. (Romsics, 2010) A kétezres évek közepétől kezdve napjainkig a békeszerződés aláírása egyre gyakrabban jelenik meg a magyar nemzet társadalmi traumájaként reprezentálva a közéleti diskurzusokban és a médiában. Sőt, a Trianon=trauma metafora mára már elfogadottá vált a tudományos történészi diskurzusokban is. „..a magyar történészek a traumát általában a klasszikus szociálpszichológiai értelemben használják: olyan társadalmi konstrukciónak tekintik, amely megélt tapasztalatokon alapul.” (Kovács, [2015] pp.94) A szociálpszichológia a trauma fogalmát az egyént a külvilágból jövő fenyegetéssel való megküzdés, és ehhez kapcsolódóan az identitás összefüggésében tárgyalja. Ugyanakkor számos közös vonást mutat a pszichés traumával. (László, [2005] pp.212) Az értekezés első kérdése, hogy a pszichés trauma fogalma miért, és hogyan alkalmazható a történelmi trauma, azaz a trianoni trauma leírására? A kérdés megválaszolásához feltártam a pszichés trauma szerkezetét, amihez nemcsak a freudi alapszövegeket használtam, hanem a modern pszichiátria eredményeit is, mint a poszttraumás stresszzavar és a komplex poszttraumás stresszzavar leírását. A pszichés trauma strukturális jegyei a következők: a traumatikus esemény váratlansága és súlyossága, az áldozat és elkövető, a jó és rossz dichotómiája, ami az áldozattal vagy a szemtanúval való azonosulás lehetőségét kínálja fel. A traumatikus tünetegyüttes megjelenése emlékbetörés és beszűkülés formájában, végül pedig a gyógyulás szakaszai, mint az ellenállás, a projekció, az interpretáció és az átdolgozás. A dolgozatban ezeket a strukturális jegyeket kiterjesztettem a kollektív traumákra is, a trianoni traumát pedig olyan történelmi traumának neveztem, amely a nemzeti csoport „választott traumája”. A választott trauma (Volkan, 1998;2004) egy, a csoport kollektív emlékezetében őrzött tragédiára utal, ami a csoport őseivel történt meg. A trauma a szélesebb csoport identitásának öntudatlanul is lényeges elemévé válik, olyannyira, hogy ha a történeti feltételek nem teszik lehetővé, hogy az új nemzedék feldolgozza a múltbeli kiszolgáltatottság élményét, a jelenbéli csoport az ősök traumájára építheti identitását. A választott traumák alapjául szolgáló eseményeket a csoport megóvja a feledéstől, rendszeresen megemlékezik róluk, fenyegetett helyzetben pedig a más csoportok ellen elkövetett erőszak igazolásául is szolgálhatnak. (Bar-Tal et al [2018]pp.33) ) A trianoni békeszerződés aláírásának korabeli fogadtatása és az, hogy folyamatosan előkerül minden olyan történelmi pillanatban, amit a magyar csoport identitásfenyegetésnek interpretál, a nemzeti emlékezet választott traumájává teszi. Volkan (1998) választott trauma fogalma és a pszichés trauma (Freud, 1914; 1917) strukturális jegyei között megfelelés van. A választott trauma mintázata, (hasonlóan az egyéni traumához) a traumatikus esemény bekövetkezésétől a tüneteken át a gyógyulásig, valójában egy narratív szerkezet, ami a pozitív befejezés felé tart. A traumát elképzelhetjük egy olyan progresszív narratívának, aminek célja, a személy vagy a csoport pozitív identitásának visszaállítása. A trauma narratíva struktúrája állandó elemekből áll, ezek a kiváltó esemény, a tüneti szakaszok és a gyógyulás szakaszai. Az egyes szakaszokhoz pedig szintén egy állandó mintázatú narratíva társul, ami a feldolgozás állapotáról is információval szolgál. A narratív struktúra állandó elemei tehát megmutatják, hogy a trauma mely szakaszára jellemző traumanarratíva van éppen forgalomban a csoport mentális reprezentációiban.
Feltételezésem szerint a trianoni trauma kollektív emlékezetben tárolt mentális reprezentációi a trauma narratíva struktúrájába rendezhetők a békekötés időpontjától kezdve napjainkig. Az elmúlt száz évben az időben előre haladva létrejövő trianoni trauma reprezentációk a magyar csoport feldolgozási folyamatának lenyomatai, és a csoport az idővel párhuzamosan egyre inkább a trauma feldolgozás irányába halad. A trianoni traumáról szóló történetek a kollektív emlékezetben hagyományozódnak tovább, és a személyes elbeszélésekben, a történetírásban és a médiában manifesztálódnak. A trianoni traumáról szóló narratívumok hosszmetszeti vizsgálatával egyrészt leírhatók az egyes szakaszok narratív mintázatai, másrészt a traumafeldolgozás aktuális állapotai. Hipotézisem igazolásához médiaszövegeket vizsgáltam, különböző politikai irányultságú napilapok cikkeinek longitudinális tartalomelemzését végeztem el, amik 1920 és 2010 között jelentek meg. Feltételeztem, hogy a békeszerződés 1920-tól kezdve június 4-én minden évben napirenden van a médiában, és az időben előre haladva az évfordulón újra felidézik, ezért a június 4-ét megelőző egy hétben és az utána következő egy hétben, azaz május 25-től június 11-ig tartó intervallumban vizsgálódtam. Az eredeti koncepció szerint 5 évenkénti bontásban kerestem újságcikkeket az évforduló környékén, azonban nem voltak írások minden ötödik évben, sőt, 1940 után a rendszerváltásig egyáltalán nem jelentek meg cikkek a témában az általam vizsgált napilapokban. Így végül kilenc szövegkorpuszt állítottam össze a következő évekből: 1920, 1930, 1935, 1940, 1990, 1995, 2000, 2005, 2010.
A trauma struktúrájának feltárására a szövegekben a narratív pszichológiai tartalomelemzés módszerét használtam, mivel a traumatikus tünetek és a gyógyulási folyamat szakaszainak megjelenésével párhuzamosan olyan nyelvi modulokat alkalmaz, amelyek releváns információval szolgálhatnak a trauma állapotát illetően. A narratív pszichológia nyelvi moduljai, amik egyfajta tartalmi szűrőként működtek az összegyűjtött szövegekben, nem voltak elégségesek annak megállapítására, hogy az aktuális trauma narratívában kik a szereplők, azaz kik az áldozatok és kik az elkövetők. Ezért a szövegekből egyszerű szógyakorisági vizsgálattal sikerült kiszűrni a leggyakrabban szereplő kisebb társadalmi, politikai csoportokat és szereplőket a magyar csoporton belül. Másrészt a vizsgált kéthetes intervallumban a békeszerződés témája mellett más, aktuális események is megjelentek, amiket a média napirendje befolyásolt. Ezért célszerű volt elkészíteni minden vizsgált évben a média napirendjének elemzését is. A szövegek tartalomelemzésének ez a 3 fázisú vizsgálata vezetett a megfogalmazott hipotézisek megválaszolásában.
Az értekezés újdonságai:
1. A pszichés trauma típusainak rendszerezése
2. A pszichés, illetve kollektív trauma narratív struktúrájának feltárása, a progresszív trauma narratíva koncepciójának felvázolása
3. A „választott trauma” koncepciójának kiterjesztése a trianoni trauma esetében
4. A narratív pszichológiai kutatási módszertan kiegészítése és tökéletesítése a szógyakoriság vizsgálattal és a média napirendelemzéssel
5. A trianoni békeszerződés okainak bemutatása a legújabb kutatások alapján a historiográfiai fejezetben
6. A korabeli (1920-1940) sajtótörténeti háttér részletes feltárása.