Ezen cikk alapú doktori disszertáció a tudomány/oktatás és gyakorlat viszonyának feltérképezésével, fontosságának hangsúlyozásával, a munkaerőpiacon tapasztalható kompetenciaelvárások aktualizálásával, és az eltérésekre módszertani megoldási lehetőségek felkutatásával foglalkozik.
A dolgozat a kutatás relevanciájának bebizonyítása és az elméleti háttér áttekintése után a BCE-MSc ELM (Ellátásilánc-menedzsment) hallgatók kompetenciaelvárásokról, az oktatásban tapasztalt módszerek ismertségéről és azok kompetenciafejlesztő hatékonyságáról alkotott véleményével foglalkozik, melynek kifejtése részletesen az 1.cikkben olvasható. A BCE-SCM képzésben résztvevő mesterszakos hallgatók kompetenciáinak fejlesztését szolgáló oktatásban alkalmazott módszerek faktor analízis segítségével történő elemzésére 2.cikkben kerül sor. A további cikkek a legfrissebb nemzetközi szakirodalom alapján munkaerőpiacon tőlük elvárt és általuk elvárásnak gondolt kompetenciákra (3.cikk) illetve az ő (potenciális) hazai munkáltatóik elvárásaira, illetve tapasztalataira fókuszálnak (4.cikk). Mivel a tudomány és gyakorlat kapcsolatának fontosságát egyre több kutatás kihangsúlyozza, ezért a bemutatott 4.cikk is ezt hivatott eredményeivel megerősíteni, mint a kereslet-kínálat közötti szufficit-deficit megoldásának egyik lehetséges módját.
Az ellátási láncok (Supply Chain Management=SCM) egyes terĂĽletein tapasztalhatĂł kompetenciaelvárások folytonos változása a humánerĹ‘forrás hiány, a köztĂĽk esetlegesen fennállĂł összefĂĽggĂ©s, illetve a digitalizáciĂł elterjedĂ©sĂ©nek következmĂ©nyekĂ©nt veszĂ©lyben lĂ©vĹ‘ szállĂ­tmányozás Ă©s a logisztika terĂĽletĂ©n dolgozĂłk (Frey&Osborne, 2017) Ă©rintettsĂ©ge is alátámasztja a kutatások relevanciáját. A jelensĂ©g minden Ă©rintett (hallgatĂłk, munkaadĂłk, egyetemek) figyelmĂ©t megköveteli. A gazdaságban Ă©s ezen belĂĽl a logisztikai szektorban vĂ©gbemenĹ‘ változások magukkal hozzák a felsĹ‘oktatásba bekerĂĽlĹ‘ hallgatĂłk jellemzĹ‘inek változásait, amelyek az oktatással szembeni elvárások változását (mĂłdszertani változtatások szĂĽksĂ©gesek) is meglapozzák. Többek között ez is szĂĽksĂ©gessĂ© teszi a munkáltatĂłk Ă©s hallgatĂłk elvárt kompetenciákkal kapcsolatos elgondolásának megismerĂ©sĂ©t, illetve Dubey et al. (2017) Ă©rvelĂ©se szerint “az ellátási lánc kĂ©szsĂ©ghiányaira vonatkozĂł empirikus kutatás kevĂ©s” (144. o.), ami szintĂ©n jelzi az ilyen jellegű kutatás szĂĽksĂ©gessĂ©gĂ©t.
A hallgatói és munkáltatói megkérdezésekhez alkalmazott on-line kérdőívek, interjúk adatainak elemzése során kapott eredmények szakirodalmi szintetizálása után elmondható, hogy:
– egy vállalat versenykĂ©pessĂ© válásához Ă©s annak fenntartásához szĂĽksĂ©ges szakmai ismeretek mellett egyre nagyobb hangsĂşlyt kapnak az un. szoft kĂ©pessĂ©gek Ă©s
– azok fejlesztĂ©sĂ©nek fontossága, ami
– a vállalatok Ă©s felsĹ‘fokĂş oktatási intĂ©zmĂ©nyek egyĂĽttműködĂ©sĂ©t mind inkább elĹ‘tĂ©rbe helyezi.
Megállapítható továbbá az is, hogy a szakirodalom alapján feltárt elvárt kompetenciák nagy többsége fejleszthető az oktatásban, ami indokolttá teszi ezek, illetve a kooperatív oktatási módszerek ismeretét és használatát az oktatói körökben is.
Végül a munkaerőpiacon végzett kutatás szerint kimondható, hogy a leginkább elvárt kompetenciák az alázat (munka iránt), pozitív hozzáállás, agilitás, motiváltság, innovációra, változásra való nyitottság képessége, ütemezési készség, időmenedzsment (munkának), kíváncsiság, szoftverek és IT eszközök használatának képessége, kreativitás. Ezek az elvárt kompetenciák tükrözik a környezet dinamikus változásait, amelyek rugalmasságot és gyors alkalmazkodást követelnek meg a munkavállalóktól.