Disszertációmban hajléktalan nők életútját és nemi identitással való kapcsolatának vizsgálatát mutatom be. Témaválasztásomat egyrészt az indokolta, hogy Magyarországon kevesen foglalkoztak ezzel a témával, másrészt az, hogy hat éve szociális munkásként dolgozom a hajléktalanellátásban. Kutatásomat 2017-2018-ban végeztem Szegeden és Budapesten olyan hajléktalan nők körében, akik éjjeli menedékhelyen vagy közterületen élnek. Felmérésemet kvalitatív módszerrel végeztem, interjúkat készítettem összesen harminckét hajléktalan nővel.
Vizsgálatom keretét a hajléktalan nők életútja adta, a fontosabb életfordulók feltárására törekedtem. Kutatási kérdéseim két csoportba sorolhatóak. Az egyik, hogy a hajléktalanná vált nők női identitása hogyan alakul a megélt traumák, krízisek mellett, törekszenek-e arra, hogy a nemi szerepeket elsajátítsák és megéljék, s ez függvénye-e a hajléktalanná válásuk időpontjának
és körülményeinek, valamint annak, hogy kvázi saját háztartást vezetnek vagy igénybe veszik az intézményrendszer szolgáltatásait éjszakánként. A második nagy kutatási kérdésem az volt, hogyan élik meg nőiességüket az interjúalanyok, milyen helyzetekben ítélik meg előnyként vagy hátrányként, mennyire tudnak a vágyaiknak megfelelően nőként élni, s hogy önmagukat
hajléktalannak tekintik, akik nők, vagy nőnek, akik hajléktalanok.
Az életút keretében vizsgáltam a gyermekkort, a hajléktalanná válás idején meglévő és az utána létesült párkapcsolatot, az anyaság kérdését, valamint a rokonokkal, sorstársakkal és ismerősökkel való kapcsolatot. A nemi identitás vizsgálata azért is különösen fontos, mert a hajléktalan emberek populációjában jelentősen alulreprezentáltak a nők. A nemi identitás kérdéskörén belül vizsgáltam, hogyan élik meg a válaszadók a hajléktalanságot nőként, miként definiálják a „jó nő” fogalmát, s hogyan ítélik meg az ennek való megfelelési lehetőségeiket. Szintén ebben a témakörben mértem fel az interjúalanyok névhasználatát, mivel többségük asszonynéven él. A megjelenéssel összefüggésben tártam fel a tisztálkodás szerepét, valamint a női teendőkkel (főzés, mosás, takarítás) való kapcsolatot. Szintén ehhez kapcsolódik a frizura, öltözködés és a fogazat témája is, valamint a kiegészítők és a smink használata is. Feltártam a hajléktalan nők szexualitáshoz, szőrtelenítéshez és menstruációhoz való viszonyát is, továbbá szerhasználati szokásaikat és bevételi forrásaikat is.