Disszertációm célja a magyar fedezetlen bankközi hitelpiac és az ott jelenlévő közvetítői tevékenység vizsgálata. Kutatásomat három egymásra épülő szinten valósítottam meg.
Az első szinten egy leíró kutatást végeztem, amelyben több oldalról megvizsgáltam a bankközi piac egy jelentős szeletét, a fedezetlen bankközi hitelek piacát. Ennek szellemében disszertációm 2. fejezete egy általános szakirodalmi áttekintő, amelyben a hazai bankközi piac jellemzése mellett kitértem a régiós országok bankközi piacain megfigyelhető hasonlóságokra, illetve különbségekre is.
A 3. fejezetben a nyilvánosan elérhető adatokról áttértem egy kutatási célra kapott adatbázis vizsgálatára, amely valamennyi fedezetlen bankközi forinthitelt tartalmaz a 2012 és 2015 közötti időszakra vonatkozóan.
1. Kettébontottam futamidő szerint a fedezetlen bankközi hitelügyleteket, és összehasonlítottam az overnight bankközi tranzakciók eloszlását az egy napnál hosszabb futamidejű hitelügyletekével. Azt találtam, hogy bármilyen szokásos szignifikanciaszinten elvethető az eloszlások egyezősége, az egy napos, illetve az ennél hosszabb futamidejű tranzakciók összegeinek eloszlása különböző, és ez az eltérés időben stabil volt a 2012 és 2015 közötti időszakban. Dolgozatom középpontjában a likviditáskezelési céllal kötött bankközi ügyletek állnak, amely szempontnak vegytisztán kizárólag az O/N ügyletek felelnek meg, ezért disszertációm további részében az adatbázisból kizárólag a piac túlnyomó többségét reprezentáló overnight tranzakciókkal dolgoztam tovább.
2. Ezt követően megvizsgáltam a hitelnyújtások, illetve hitelfelvételek koncentrációját. A különféle koncentrációs mérőszámok azt mutatták, hogy a hitelfelvételek a volumeneket és a tranzakciószámokat tekintve egyaránt koncentráltabbak voltak a hitelnyújtásoknál. Ezt a megfigyelést hipotézisvizsgálat segítségével is teszteltem, és igazoltam a szignifikáns koncentrációbeli különbséget a bankközi piac hitelfelvételi, illetve hitelnyújtási oldala között.

A 4. fejezetben az alapvető hálózati modellek bemutatását követően kiemelten foglalkoztam a bankközi piaci hálózatoknál megfigyelhető mag-periféria struktúrával.
3. Disszertációm egyik legfőbb tudományos hozzáadott értékeként bemutattam a széles körben használt magsági mutató egy konkáv súlyfüggvénnyel módosított verzióját, amely módszertani újítást témavezetőimmel közösen dolgoztunk ki. Az újfajta, módosított mérőszám megfelelően kezeli és kiküszöböli az eredeti mutató anomáliáit, valamint szimulációs módszerrel bemutattam, hogy az újfajta, súlyozott magsági mutató nemcsak stilizált, egyszerű hálózatokon, hanem egy valós bankközi piaci hálózaton is robusztusabb elkülönítését nyújtja a mag és a periféria szereplőknek.

A leíró rész után az 5. fejezettől kezdődően a háttérben meghúzódó ok-okozati összefüggésekre koncentráltam. A részletesen bemutatott mag-periféria struktúra kialakulása a hálózaton belüli közvetítői tevékenységhez köthető.
4. Megmutattam, hogy a bankközi piacon megfigyelhető egy igen jelentős, és folyamatosan növekvő arányú közvetítői aktivitás.
5. Ezt követően áttértem az egyes szereplők által elérhető közvetítői nyereség becslésére, egyrészt súlyozott átlagos kamatlábbal számolva, másrészt adtam egy abszolút felső

becslést is a közvetítői profitra. Erre vonatkozóan legjobb tudomásom szerint eddig nem születtek tanulmányok a szakirodalomban. A közvetítésből származó nyereség messze elmarad a szakirodalom alapján várható nagyságrendtől, vagyis a közvetítők nem profit reményében végzik tevékenységüket, hanem legfőbb motivációjuk valószínűsíthetően a kockázatmegosztás.
A 6. fejezetben szerzőtársaimmal közösen végzett kutatásunkra alapozva összehasonlítottam egy apró, jelentős részben romák lakta észak-magyarországi falu informális személyközi hiteleinek hálózatát a bankközi piaccal. Mindkét piacon az ügyletek fedezetlenek, elsődleges céljuk pedig a likviditásmenedzsment, vagyis a vizsgált hálózatok alapvető funkciója megegyezik, csak a körülmények mások.
6. A szereplők és a tranzakciók jellemzőinek eltérésén túl számos dimenzió mentén demonstráltam a vizsgált fedezetlen hitelpiacok nagyfokú hasonlóságát. Ilyen típusú vizsgálat legjobb ismereteim szerint nem született korábban.
7. A személyközi hálózatot alkotó háztartásokról rendelkezésre álló sokrétű adatbázis alapján megállapítható, hogy a gazdagabb háztartások hitelezési aktivitása alacsony, viszont a relatív szegénységi küszöb alatt élők egy sűrű hitelezési kapcsolatrendszert alakítottak ki, a kölcsönök legnagyobb részét a szegények egymásnak nyújtják. A tranzakciók fő motivációja tehát nem az önzetlen, filantróp segítségnyújtás, hanem – a bankközi piacnál leírtakhoz hasonlóan – a kockázatmegosztás. A szereplők mindkét piacon egy kölcsönösségen alapuló biztosítási rendszert működtetnek, ahol a saját likviditáskezelésükön túl is hajlandóak kölcsönt nyújtani annak tudatában, hogy ha később likviditási nehézségeik lennének, akkor számíthatnak partnereik segítségére.

Végezetül az ok-okozati kapcsolatok feltárását követően a 7. fejezetben átléptem kutatásom harmadik, normatív szintjére, ahol javaslatokat, szakpolitikai ajánlásokat fogalmaztam meg, összefoglaltam a kutatási eredményeim hasznosításának lehetőségeit először a személyközi kölcsönökkel, majd pedig a bankközi hitelpiaccal kapcsolatban.