A korrupciókutatás közelmúltban elterjedt módszerévé vált az interneten közzétett, a közigazgatási és irányító szervek integritását jellemző nagy mennyiségű adat feldolgozása és elemzése. Jelen dolgozat ehhez az irányhoz csatlakozik azzal, hogy a magyarországi önkormányzatok közbeszerzési tevékenységének minőségét a korrupciós kockázatok – vagyis a korrupció potenciális jelenlétének – szempontjából elemzi, kettős szándékkal, illetve kevert módszertant alkalmazva: a kvantitatív részt, a közbeszerzési szerződések bizonyos jellemzőinek statisztikai elemzését egy kvalitatív, az önkormányzati döntéshozókkal, szakemberekkel végzett interjús terepmunka egészíti ki. A kutatás célja egyrészt az összefüggések feltárása egyes helyi társadalmi-gazdasági tényezők és az önkormányzatok beszerzései során potenciálisan előforduló korrupciós kockázatok között. Másrészt az eredmények hozzájárulhatnak a korrupciókutatással kapcsolatos élénk módszertani vitához a fentebb említett módszerrel kapcsolatos tapasztalatok értékelése révén. A dolgozat főbb eredményei a következők:

· A dolgozatban két közbeszerzési korrupciós kockázati mutatót, az egyedüli ajánlattevős eljárások és a nyilvános felhívás nélkül induló eljárások arányát elemeztem kvantitatív módszerekkel. Az eredmények és a modellek magyarázó ereje alapján megállapítható, hogy az utóbbi mutató az önkormányzati közbeszerzési korrupciós kockázatok érvényesebb mérőszámának tűnik az ajánlattevők számán alapuló mutatóhoz képest.

· A kvantitatív elemzés egyik fő megállapítása, hogy ahol a lakosok iskolázottabbak, ott az ajánlati felhívás nélküli pályázatok ritkábbak. Kiderül továbbá, hogy a polgármesteri pozícióért folyó politikai verseny korlátozó hatással van a kevésbé átlátható közbeszerzési eljárások gyakoriságára. Ezenkívül az EU által finanszírozott pályázatok – illetve az uniós forrásoktól jobban függő önkormányzatok – eseteiben jellemzőbbek az ajánlattételi felhívás nélküli közbeszerzési eljárások, habár nem igazolta minden modell ezt az összefüggést. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy egyes eredmények alátámasztják a helyi vállalkozói szektor termelékenysége és a nyilvános ajánlattételi felhívás gyakorisága közötti pozitív összefüggést.

· Az interjúk során elsősorban e korrupciós kockázati mutatók megvitatására fordítottam hangsúlyt. A megkérdezettek mindegyike egyetértett abban, hogy a pályázatok ezen jellemzői jelezhetik a korrupció lehetőségét, azonban nem determinisztikus módon: ezek a mutatók leginkább a nagyobb pályázatok, illetve a

nagyobb szervezetek által indított beszerzések esetében lehetnek érvényesek, de az önkormányzatok – főként a kisebbek településeknél – olyan beszerzéseit is inkriminálhatják, amelyeket semmiféle etikátlan szándék nem érintett.

· Makroszintű perspektívából nézve az adminisztratív kapacitások hiányával küszködő vagy olyan régiókban található önkormányzatok, ahol nincsenek potenciális ajánlattevők a nyílt pályázatokra, a korrupciós kockázati indexek riasztó tendenciákat mutathatnak a korrupt szándékok teljes hiányában is. Több interjúalany szerint ugyanakkor a korrupt szereplők megtalálhatják a módját annak, hogy kijátszhassák e mutatókat, például a pályázatokon szándékosan vesztes cégek bevonásával – az ilyen gyakorlatok miatt az interjúalanyok az ajánlattevők elemzését is javasolták (például cégek következetesen együttes jelentkezése és a köztük lévő üzleti kapcsolatok vagy akár bizonyos közbeszerzési szakemberek bevonása is korrupcióra utalhat), ami már más kutatásokban is eredményes megközelítésnek bizonyult.