A disszertáció azt vizsgálja, hogy milyen hatást gyakorolt egy bevezető szociológia kurzus a hallgatókra. Az alapozó szociológia tárgy a saját jogán is gazdag szakirodalommal bír, és kutatási témaként több fontos tágabb kontextusba illeszkedik. Részben oktatási funkciót tölt be, amely a felsőoktatás társadalmi szerepéhez kapcsolódik, részben pedig a szociológia mint tudomány „arcát” mutatja a hallgatók tömegei mint közönség felé, alakítva annak megítélését.
A vizsgált kurzus a 2015-ös őszi félévben zajlott a Budapesti Corvinus Egyetemen, és hallgatói öt szakról érkeztek: szociológia, politológia, kommunikáció és médiatudomány, nemzetközi tanulmányok, illetve tájépítész mérnök. A hallgatókat arra kértük, hogy rajzoljanak gondolattérképet a „szociológia” mint központi fogalom köré, megmutatva, hogy mi minden jut az eszükbe a szó hallatán. Három adatfelvételi hullámra került sor, az elsőre a kurzust megelőzően (T1), a másodikra a kurzus végén (T2), a harmadikra az eredeti résztvevők BA diplomavédésének idején (T3). A kapott gondolattérképek száma 397, 373, illetve 184 volt.
Elsőként a kurzus tanulási eredményeit vizsgáltam. A T1 és T2 gondolattérképek közötti változás alapján minden tanuló „mély” vagy „felszínes” tanulási besorolást kapott. Egy logisztikus regressziós modell segítségével megállapítottam, hogy milyen változók függenek össze a mély tanulási eredménnyel. A fő megállapítások:
• A szülői iskolázottság magasabb szintjei a mély tanulási kimenetel alacsonyabb esélyével függtek össze. Ez meglepő a szakirodalommal összevetésben.
• Két, az oktatás körülményeivel kapcsolatos változó összefüggött a mély tanulással: a szemináriumvezető neme (nő) és a „kedvező órarendi időpont”. Mindkét eredmény érdekes további kutatási irányokat jelöl ki, mivel a mögöttük álló mechanizmus nem egyértelmű.
• A politológia szakos hallgatók szignifikánsan kisebb eséllyel váltak mély tanulóvá a többieknél. Ez azt sugallja, hogy az identitás (melyet ezúttal a választott szak ragad meg) befolyásolja a tanulóknak egyes tárgyakhoz való hozzáállását.
Ezt követően a hallgatói gondolattérképek tartalomelemzését végeztem el, hogy kiderüljön, milyen témákat kapcsolnak a válaszadók a szociológiához, és miként változik ez az időben. A legfontosabb következtetések:
• Évekkel a bevezető tárgy tanulása után a hallgatókban csak a legegyszerűbb kép maradt meg a szociológiáról, különösképpen a tájépítész tanulókban. A legtöbben tisztában voltak ugyan azzal, hogy a szociológia társas jelenségeket vizsgál tudományos módon, sokan mégis homályos szóhasználattal beszéltek róla, és gyakran asszociáltak a pszichológiára is.
• A szociológia szakosok tartalmilag jóval gazdagabb képet adtak a szociológiáról, mint a többiek. A legfontosabb témák, melyeket említettek, az egyenlőtlenség és konfliktus, a gazdaság, kisebbségek és etnikumok, a közjólét, a politika, gender és módszertan voltak.
Végül a hallgatói gondolattérképek tartalmát egy konkrét céllal is megvizsgáltam: a szociológia „közképéről” vagy „megítéléséről” árulkodó elemeket kerestem bennük bizonyos előre meghatározott szempontok mentén. A fontos eredmények:
• A hallgatók többsége kapcsolja a szociológiát „társadalmi problémákhoz” valamilyen módon. Többségük tudományos tevékenységnek látja a szociológiát, és határozott kisebbségben vannak azok, akik valamilyen értékorientációt vagy a társadalom megváltoztatásának szándékát tulajdonítják neki, illetve kritikus vagy legkicsinylő megjegyzéseket tettek rá.
• A szociológia szakos hallgatók nagyjából ötödében él egy „társadalmilag elkötelezett” szociológiával kapcsolatos elképzelés, melyet döntően a segítséggel és empátiával való asszociáció fejez ki. Ez az arány a tanulmányok ideje alatt nem változott.