A doktori disszertáció néhány igazságossággal kapcsolatos problémát tárgyal a
közgazdaságtan és a sport területéről. Mindennapjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy mit
nevezünk igazságosnak.
A 2. fejezetben a Brexit utáni lehetséges további kilépések hatását vizsgáljuk az Európai Unió
Tanácsában kĂ©t ismert hatalmi mĂ©rtĂ©kkel, a Shapley–Shubik Ă©s a Banzhaf indexekkel. Ez a
szavazási helyzet azért különleges, mert két különböző kvótának (tagállam és lakosság) is
teljesülnie kell egy döntés meghozatalához. Bár a Brexit hatásait számos korábbi szakirodalom
számszerűsítette, a további kilépésekkel eddig nem foglalkoztak. Az ideális az lenne, ha egy
tag ki- vagy belépésének nem lennének egyértelmű nyertesei és vesztesei, az eredményeinkből
azonban nem lehet ezt a következtetést levonni. Egy kilépés a nagy országok számára kedvező,
ha a tagállam kvóta csökken, azonban a kis országok hatalmi indexét növeli, amikor nem
változik a korlát.
A 3. fejezetben egy fejezetben egy új országrangsorolási módszert javasoltunk. A különböző
életminőség indexeket számos kritika éri, az önkényesen kiválasztott változók és a szakértői
becslések alapján (vagy megfelelő magyarázat nélkül) meghatározott súlyok miatt. A
módszertani bizonytalanságok sokszor valós gazdaságpolitikai következményekkel járnak,
amikor egy állam célzottan javít néhány indikátoron, pusztán a rangsorban történő előrelépés
érdekében. Az általunk választott, páros összehasonlításokból kiinduló sorrend viszont a
kinyilvánított preferenciákat veszi figyelembe, azaz azt, melyik országot ítélik jobbnak az
emberek a másiknál. Eljárásunk egyszerű számítása miatt a különféle összetett indexek
alternatíváját jelentheti, bár teljes mértékben nem helyettesítheti azokat.
A 4. fejezet jól illeszkedik a közvetítési- és reklámbevételek egy versenysorozat résztvevői
közötti felosztásának egyre nĂ©pszerűbb tĂ©makörĂ©be. A Forma–1-ben használt rendszert
leginkább az egyedi megállapodások jellemzik. A fejezetben páros összehasonlítások
segítségével egy teljesítményen alapuló díjfelosztást vezetünk be. A megközelítés előnye a
hivatalos pontozási rendszerrel szemben, hogy független a világos érvelés nélkül választott –
és a múltban többször módosított – pontértékektől.
Az 5. fejezetben a labdarúgásban a hosszabbítást követő esetleges büntetőpárbaj rúgási
sorrendjét tárgyaljuk. Az azonos képességű csapatoknak ugyanolyan valószínűséggel kell(ene)
győzniük, a tizenegyesrúgást meghatározó szabály azonban megsérti ezt a követelményt. Ezért
hat alternatív mechanizmust hasonlítottunk össze egy matematikai modell segítségével, illetve
empirikus alapokon.